Tanuljuk az iskolát, avagy a nagy suli összefoglaló

Eltelt az első hét, és lassan tényleg felfogjuk, hogy a mi kis négy éves "babánk" iskolás lett.
Oké, hivatalosan inkább csak iskola előkészítős - Reception class -, de kicsire nem adunk, hiszen ahova menni kell, az egy iskolaépület, egyenruha, tornaóra és házi feladat is van, ez bizony már a kőkemény iskolaélet.

A felvétel lényegesen egyszerűbben, és gyorsabban ment, mint ahogyan azt vártuk.
Az internetről kinyomtatott "In-year admission" lapot, és néhány fénymásolatot (lakásbérleti szerződés, személyi, születési anyakönyvi kivonat) személyesen vittem be a Councilba, ami a városközpontban, tőlünk kb. 20 perc sétára van egy csupaüveg irodaházban.
Nem tudom kihagyni, hogy ne meséljek az ügyintézésről, annyira levettek a lábamról. A bejáratnál egy-két percen belül megtalál egy udvarias és segítőkész ügyintéző, vagy valamilyen munkatárs, már amennyiben valaki olyan elveszetten téblábol, mint én. Haladóknak a bejárat mellett van egy postaláda. Nekem, mivel több papírom volt, az "iktatóba" kellett menni, 5-ös előadó. Az egész művelet nem tartott tovább 10 percnél, ebből kb 4 percet várakozással töltöttünk, mert egy ember volt előttünk.

Úgy hallottuk, hogy a council nem valami gyors, hetekre számítottunk, ehhez képest már postafordultával jött a válasz, hogy az általunk megjelölt iskolában már nincs hely, de egy másikban azonnal tudna kezdeni. Dönthetünk, hogy elfogadjuk, vagy keressenek más, miközben az eredetileg megjelölt iskolában várólistára kerül.
Az council honlapján rengeteg összehasonlító adat van - a szülők névtelen szavazatai alapján -, olyna kérdésekben, mint "mennyire érzi biztonságban gyermekét az iskolában", "menyire boldog gyermeke az iskolában", és hasonlók. Mivel a felajánlott iskola mutatói nagyon jók voltak, úgy döntöttünk megpróbáljuk, annak ellenére is, hogy kicsit messzebb van, oda-vissza buszozni kell.
Csütörtökön megjött az iskola levele is, egy jó köteg papírral, amit hétfőig kell visszajuttatni, amennyiben szeretnénk a felajánlott iskolai helyet megkapni. Töltögettünk, másoltunk, nyomtattunk (igazolás a council taxról, közüzemi számla, anyakönyvi kivonat, stb.) , postáztunk rohamtempóban.

Ennyi papírt kellett kitölteni

Engedély a mindenre

Ismertető a biztonságos internet használatról. De hogy írja ezt alá egy írni nem tudó négyéves?

Következő kedden pedig csörgött a telefonom, ismeretlen szám, először nem is akartam felvenni. De milyen jól tettem, hogy mégis felvettem, mert az iskolából hívtak, hogy ha van kedvünk, másnap délután szívesen látnának minket.
És tényleg szívesen láttak, egy mindig mosolygós nő vezetett körbe, mindent megmutatott, az udvartól kezdve a termeken át a tornateremig és ebédlőig, tényleg mindent, és közben lelkesen magyarázott, minden kérdésemre válaszolt. Megnéztük a csoportot, ahova Toncsi kerül, bemutatott a tanárnőnek, végül pedig kaptunk egy "welcome pack"-et, és egy "see you on Monday"-t. Vagyis következő hétfőn már kezdhetünk is.

Welcome pack

A legfontosabb bekezdés az, ami a tanítási szünetekről szól :p

És persze még egy kis aláírnivaló :p

Az iskola egy kertvárosias részen van, az utcában csak egyetlen busz jár - de az éppen a suli előtt áll meg. Elölről nézve egy hagyományos stílusú angol épület, hátrafelé haladva azonban modern kockává alakul. Maga az intézmény nagyon fiatal, ez a harmadik évük, vagyis még csak előkészítősök, elsősök és másodikosok vannak. Ez nekünk külön jó, mert Toncsi tart a nagyobb gyerekektől (játszótéri tapasztalatok), és minden szép, új, friss, csak kicsit furcsa az a hatalmas épület, amiben ehhez képest alig van gyerek.
Az épület alapterületének nagyjából kétszeresét teszi ki az udvar, ami rengeteg játékkal van felszerelve, vannak sportpályák, és külön rész a kicsiknek. Három utcára is nyílik kapu, ebből kettő csak reggel és délután van nyitva, amikor a szülők és gyerekek tömege áramlik, egy pedig a főbejárat, amit a szülők tanítási időben, illetve a vendégek használhatnak. A biztonságra nagy hangsúlyt fektetnek, olyan zsilipes be-és kiléptetőrendszer van, hogy ott tényleg nem lehet felügyelet nélkül mászkálni.

Az iskola szemből. Hagyományos stílus, hatalmas fák, foci- és kosárlabdapálya.

Régi és új ötvözése

Toncsi az első napján

Bent sajnos nem szabad fényképezni

Minden szögleten látszik, hogy a gyerekek vannak a középpontban. A nagy teremben, ahol a közösségi összejöveteleket tartják, egy hatalmas papírmasé hajó - az iskola jelképe - lóg a falon, amit a iskola indulásának legelső napján a gyerekek színeztek ki, és kézlenyomatukkal díszítették. A folyosókon és a termekben mindenhol a tanulók különböző művei vannak kitéve. Rengeteg a színes játék, foglalkoztató eszköz, könyvek, amiket akár haza is lehet vinni.

Az udvaron elkerített kiskert, amit a gyerekek és szülők művelnek. Zárható tárolók a rollereknek. Fedett részek, ahová akár rossz időben is ki tudják engedni a kicsiket.

A nap reggel 8:50-kor indul, és 15:00-kor é véget. Minden csoportban egy tanító(nő) és egy kisegítő tanár jut a maximum 20 gyerekre. A mi csoportunkban egy nagyon kedves fiatal (tutira nálam fiatalabb - belegondolni is rémes) tanítónő, Miss Berkeley fogad. Kis pingvin alakú névtáblák közül kell mindenkinek kiválasztani a sajátját, és kiraknia a jelenléti falra. Van egy krétatábla, oda pedig fel kell írniuk a nevüket,  szerencsére lehet puskázni, mindenkinek van egy színes, laminált névtáblája. Névre szóló, fényképes fogas is jár a gyerekeknek, itt lehet letenni a kabátot, tornacuccot.

Fogas névvel, képpel, kabáttal :)

A reggel mesével indul, és énekléssel. Ezután felváltva vannak különböző foglalkozások (betűk gyakorlása, számolás, festés, ragasztás, stb.), és szabad játék, ez többnyire az udvaron.
A csoportszoba nagy és színes, kis asztalok és székek a kézműves foglalkozásokhoz, mellette kézmosó. Hatalmas játszószőnyeg, itt ülnek le  a gyerekek a mesehallgatáshoz. Játszó sátor, könyvek, és millió játék közül lehet választani a szabadidő eltöltésére. Egy asztalon kancsóban víz, mellette poharak, hogy bármikor tudjanak inni.
Toncsi legjobban az autókkal, és a vonatokkal szeret játszani, az udvaron pedig a háromkerekű bringával. Már van egy barátja is, aki a tanárok szerint szintén magyar, bár valójában román.

Ebédet és uzsonnát kapnak a gyerekek a suliban, és ezért nem kell fizetni. Délelőtt és délután gyümölcs és joghurt van, délben pedig átvonulnak az ebédlőbe, ahol az adott napi menüből lehet választani. A menü elég összetett, mindig van egy húsos, és egy vegetáriánus fogás, ezen kívül pedig többféle köretből lehet választani. Elvileg van desszert is, bár Toncsi azt mondja, hogy ő még csak egyszer evett sütit, de az legalább finom volt.
A közétkeztetést a beiratkozásnál kellett kérni - nem kötelező, lehet otthonról is vinni -, e ha valaki kéri, akkor nincs variálás, vagy egyik, vagy másik.
Itt is létezik az iskolatej, amire az interneten kellett regisztrálni, és egy héttel később már kaphatja is, ez 5 éves korig jár ingyen, de utána is elég jelképes összeget kell csak fizetni, ha valaki szeretné továbbra is kérni.
Az első héten minden reggel csomagoltam szépen uzsonnás dobozba szendvicset,zöldséget, kekszet, mondván, ha nem ízlik az ebéd, azért ne haljon éhen, de megbeszéltük Toncsival, hogy ez csak vésztartalék, egyébként egye meg szépen a sulis ebédet. Aztán egyszer meg akarta enni még ebéd előtt a szendvicset, a tanárnő pedig ezért rászólt, na azóta nem csomagolok. Viszont minden délután egy szendviccsel felszerelkezve megyek érte, mert tudom, hogy farkaséhesen fog kijönni, és általában mindent felfal, míg várjuk a buszt.

A catering cég brossúrája a welcome pack-ben. Még hűtőmágnest is adtak ajándékba.

Az első heti menü. Szívesen befizetném magamat is. :)

Iskolatej

A brit iskolák elmaradhatatlan része az egyenruha, ez mindenkinek kötelező. Hogy az egyenruha hogy néz ki, az minden iskolánál eltérő, de általában fekete cipő, fekete vagy szürke nadrág/szoknya, többnyire fehér galléros póló, ing, kisebbeknek az iskola logójával ellátott pulcsi, nagyoknak zakó, nyakkendő (lányoknak is). Ebben az iskolában a fő motívum a hajózás, és a tenger, ezért a reception class-ban sötétkék (navy blue), az iskola jelvényével ellátott pólót, és pulcsit hordanak.

Egy hétvégénk volt, hogy villámgyorsan beszerezzünk egy "kezdő készletet" az uniformisból, ehhez kaptunk egy szép kis listát: .fekete cipő, szürke harisnya, szürke szoknya/nadrág, sötétkék galléros póló (logóval), sötétkék pulcsi (logóval), sárga táska (book bag, logóval), testnevelésórára pedig fehér póló (logóval), sötétkék rövidnadrág vagy melegítő, fekete tornacipő.

Az egyenruhának azokat a részeit amin a logó rajta kell legyen, az interneten egy megadott oldalról tudtuk megrendelni, a többit mindenki saját ízlése, pénztárcája szerint ott veszi meg, ahol akarja.

Mivel a nagy iskolakezdési vásárok már korábban lementek a boltokban, így kicsit nehezebb dolgunk volt, de a legtöbb nagy márka gyerekruha osztályán mindig van egyenruha. Mivel sötétkék pólót égen-földön nem találtam, ezért Toncsi most még fehérben jár, megkérdeztem, nem gond (csak mindig elsősnek nézik, mert ott már ilyen póló kell, meg magasabb is az átlagnál), és nagyon várjuk a csomagot, a megrendelt ruhákkal. Kellett még egy tornazsák, nem számoltuk össze, de az egész cucc kb. 150 font volt.

Book bag - ebben hordják az iskolai értesítőket, és a házifeladatot

Kép forrása: mapac.com

Megy az egyenruhabiznisz a Marks&Spencer-nél 

Toncsi egyenruhában. Neki még ez is jól áll <3

Tényszerűen ennyi az iskola, de persze ez nem csak arról szól, hogy milyen ruha, vagy milyen a terem felszereltsége, ha amúgy nem érezzük jól magunkat. Tehát mit változtatott rajtunk, a mindennapjainkon a suliba járás?

A legszembetűnőbb, hogy vége a nyugis reggeleknek, a sokáig alvásnak, a lassú kávézásnak, a késői reggeliknek. Most rohamtempóban készülés van, és küzdés a nyűgös, álmos, kedvetlen gyerekkel. Mert bizony minden reggelünk úgy kezdődik, hogy "nem akarok", "had ne kelljen", "úgy fogsz hiányozni". A buszon is szótlanul ücsörög, és megállóról megállóra láthatóan nő a nyugtalansága, aztán a teremben már végképp összeomlik, és mikor el kel jönnöm, úgy sír, mint akit nyúznak. Pedig napközben állítólag jól érzi magát. Már két csillagot is kapott, így jutalmazzák azokat, akik valamit ügyesen csináltak. Mikor reggelenként otthagyom, mindig kicsit megszakad a szívem.

Rohanok is délután, hogy időben odaérjek. Illetve mindig rohanok, mert az az idő, amit külön vagyunk, szinte semmire sem elég. Biztos én is béna vagyok még, lehetne ezt jobban is szervezni, és majd belejövünk, de azért még sosem sikerült utolérnem magam. Az egyszem busz, ami a mi útvonalunkon jár, elég hektikus, így összességben nagyjából 1 órával lehet számolni az utazást. Sokszor nem férünk fel az első buszra, és ha esik, a szűk utcákban olyan dugók vannak, hogy egy gyalogos kacagva lehagyja a járművet. Ha még vásárolni is elmegyek, 11 óra mire hazaérek, jöhet a reggeli.Házimunka, hétvégén készült képek feldolgozása, esetleg megnézem a neten a híreket, és hopp, máris két óra, mehetek vissza.

Ha kérdezem mi volt a suliban, mindig az a válasz, hogy "nem emlékszem", aztán ha már tele a poci, és megnyugodott, szépen lassan csak megindul a mesélés, apránként jönnek az infok, amikből néha úgy kell kihámozni az értelmet, hiszen sokszor történik vele olyasmi, amit valójában nem igazán ért, vagy a nyelvismeret hiánya miatt, vagy mert nem tudja a szabályokat. Elég sértődötten szokta említeni, ha valamiért rászóltak a tanítók, és minden napra jut valamilyen kisebb atrocitás is (összeveszett valakivel, megütötték, vagy elgáncsolták). Szegény kis mimózánknak most bizony igen csak fel kell szívnia magát önbizalommal, hogy érvényesülni tudjon, mert az angol gyerekek egyébként elég - khm - öntudatosak.

A reggeli koránkelés egyetlen áldásos következménye, hogy este korán is alszik el, nagyjából azonnal, ahogy a párnára ér a feje. Sajnos ezt a napirendet egyből átvezette a hétvégére is, mi pedig elég döbbenten vettük tudomásul szombat reggel, hogy ő bizony nem tud 8-nál tovább aludni, esti programot pedig már nem lehet szervezni, mert nyűgös a fáradtságtól.

Az egyetlen dolog, ami nem tetszik, az a kommunikáció. Bár a szülők, és az iskolai dolgozók is nagyon szívélyesek, ez csak a tipikus angol "kirakat jókedv", valójában azonban elég nehéz mélyebb beszélgetést kieszközölni. Az iskola kifelé folyamatosan kommunikál, vannak heti hírlevelek, faliújság, külön papír (és persze engedély) arról, hogy decemberben színházba fognak menni, és szinte minden napra jut egy sms üzenet, az első igazán hideg, esős napon például ez:

Heti hírlevél

Ugyanakkor a tanárból semmilyen érdemleges infot nem tudok kihúzni, "A gyereknek jó napja volt, minden rendben volt vele". Ennyi. Ez így szép és jó, de akkor mitől van a folt a combján, mit gyakoroltak, mi az erőssége, mit gyakoroljunk külön, hol tart a beilleszkedésben? Sajnos elég nehéz elkapni a csajt, hogy kérdezni tudjak, úgyhogy ezen a téren van egy kis hiányérzetem. Általában is elmondható, hogy a szülőt itt valami szükséges rossznak nézik, aki csak azért van, hogy épségben bejuttassa a gyereket a suliba. Nincs is nevünk, mindenki csak X. vagy Y. anyukája/apukája.

A végére hagytam a házi feladatot. Na nem azt, hogy kikérdezem az eddig leírtakat, hanem azt, amit Toncsi kap. Ezen az elején jót mulattam, mikor mondták, hogy a kis sárga book bag azért kell, mert abban a hordják a házi feladatot, mert hát mégis milyen házi feladatot lehet adni egy írni-olvasni nem tudó négyévesnek. Hát olyat, amiben színezni kell. Meg szavakat mondani, betűket minta alapján rajzolni, vagy logikai feladatot megoldani. Négy oldalnyi feladat, plusz egy oldal összefoglaló a következő héten előkerülő szavakból, ezt kapják minden pénteken. És egy kis füzetkét, ami egyfajta napló, rajzolni kell bele arról, hogy mit csináltak a hétvégén.

És mi rosszak vagyunk, nagyon rosszak, mert a naplós rajzolást elfelejtettük megcsinálni, úgyhogy szurkoljatok, hogy ne szidjon le nagyon a tanárnéni miatta.

Interest book

Update: És ebben a pillanatban megérkezett az egyenruha csomag is! Biztosan csak arra vártak, hogy elkészüljek. Kék pólós, emblémás pulcsis, hivatalos egyenruhás fotó nemsokára. :)